Ki ne látott volna már olyan anyukát aki saját gyermeke feje fölött fújta a rákos füstöt a másik ember arcába? Meddig kell még várnunk egy erősebb és igazságosabb törvényre ami végleg betiltja a cigarettát és megvédi a jövőnket jelentő fiatalokat a daganatos betegségektől?

Júlia (26) története önmagáért beszél, akinek gyengék az idegei azok ne olvassák tovább!

Egy évvel ezelőtt ismertem meg a volt férjemet, Robit. Fiatal pályakezdők voltunk egy mobiltelefonokat és számítógépeket forgalmazó cégnél. Mivel mindketten erős dohányosok vagyunk, gyakran találkoztunk munkahelyünkön a dohányzásra kijelölt helyen, az udvar végében. Robi vékony testalkatú fiú, talán a sok ciginek is köszönhetően nem fejlődtek ki az izmai. Én nem vagyok egy törékeny alkat, iskloás korom óta dömpernek csúfoltak a fiúk.

Talán csak a cigarettázás volt közös bennünk, nem tudom. Megtetszett ahogyan a Robi a füstöt fújja. Mindig jobbra-balra mozgatta a füst kifújása közben a száját és én ezt valahogy nagyon viccesnek találtam. Azóta már tudom, hogy ez csak a halál mimikája volt. Tisztán emlékszem, hogy mikor kezdtem el cigizni. Az apám adott először a sajátjából, hogy hamar megundorodjak tőle, vagy valami ilyesmi, nem tudom. Ha ez volt a terve, akkor nagyot tévedett, mert attól a pillanattól kezdve láncban szívtam a cigiket. Volt, hogy napi három doboz is elment. A szám örökké büdös és rossz ízű volt, állandóan köhögtem, krákogtam de mégis faltam a cigiket. Talán ezért nem is volt igazi fiú barátom Robi előtt soha.

Amikor ott a dohányzóban megpillantottam Robit, láttam, hogy bejövök neki és Ő is nagyon tetszett nekem. Nem váratott magára sokat az első randi, az egyik nap munka után felmentünk hozzá és Ő a magáévá tett. Csodálatos volt az egész, utána együtt cigiztünk az erkélyen. A forrró találkák egyre gyakoribbak lettek és én úgy éreztem Robi az a fiú akitől gyereket szeretnék. Robi nem ellenkezett, de ragaszkodott hozzá, hogy előbb házasodjunk össze. Furcsa lánykérés volt, de örültem neki.

Nagyon gyorsan terhes lettem, de sajnos a cigarettázást nem hagytam abba és az első 12 hétben napi két dobozzal szívtam a cigiből. Robit ez nem zavarta, azt mondta, hogy a rák és a hasonló rémítgetések csak a biztosítók ócska hülyítései. Vesztemre hittem neki és nem törődtem a saját - és a születendő gyermekem egészségével. Csak cigiztem naphosszat, egyre többet és többet. Aztán a szüléskor megtörtént a tragédia. Kiderült, hogy a gyermekünknek nincs orra és nem fejlődött ki a látószerve. Senki sem tudta előre, az ultrahang ezt sajnos nem mutatja ki. Nem tudtam megszólalni a sokktól, csak bőgtem és remegtem a szülőszobában. Az orvosok megmondták, hogy azért van mert cigiztem és a formaldehidnek van egy ilyen mellékhatása. A fiam soha sem fogja meglátni a napvilágot.

A kis Robikát nem tudtam nézni ezért nevelőintézetbe adtam. A Robi elhagyott, én pedig megfogadtam, hogy soha többé nem gyújtok rá, mert a cigi tette mindezt velem és a kis Robikával. Azt szeretném, ha az állam börtönbe zárná a dohányosokat és a dohánygyátókat, mert nem tudják, hogy mi az a bűn amit elkövetnek a másik emberrel és ha eltöltenek bent pár évet még akkor is jobban járnak, mintha olyan gyerekük születne, mint a kis Robika, aki azért nem láthatja az anyját és érezheti a virág illatát mert az egy utolsó büdös cigis volt. Iszonyatos büntetést kaptam a sorstól, de ezt nekem már nem lehet meg másítani!

Követeljük, hogy az állam vegye fel kábítószer listára a cigarettát és büntesse börtönnel azokat akik ennek ellenére megmérgezik gyermekeinket és cigarettát árulnak, vagy használnak!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.